Vége volt. Vége volt a csatának és vége nekem is. Jarius meghalt. Mi lesz most a sereggel? Biztos meghagyta, hogy ki legyen az utódja. Darrel jelent meg a helyiségben, ahol a túlélőkűl összegyűltünk. Vörös szemeit egyenesen rám szegezte és egy pillanatra sem vette le rólam. Megvárta, amíg a halk suttogás teljesen el nem csendesedett és megszólalt:
- Megvan az új vezérünk.- morajlás futott végig a társaságon. - Barrie az. Jarius végrendeletet hagyott és nekünk kötelességünk betartani az utolsó parancsát.
Minden tekintet rám szegeződött és az arcomat fürkészte. Sokan csalódottan hajtották le fejüket, mások felháborodottan fixíroztak, megint mások kétkedve néztek rám és olyanok is voltak akik merev maszkba burkolózva gondolkodtak.Én? Az nem lehet. Jarius nem utalt rá. És egyáltalán honnan veszi, hogy jó vezér lennék?
- Tessék Barrie. Itt a végrendelet. - a kezembe adott egy vastag, fehér lapot, amin gyönyörű kézírással ez állt:
"Amikor ezt olvassátok én már nem vagyok veletek. Ha még van, aki olvassa ezt a levelet, akkor még nem vesztettünk! Legyetek erösek és tartsatok ki. Nem veszíthetünk. Mivel én már nem vagyok köztetek, új vezérre van szükségetek. Sokat gondolkoztam, hogy kit hagyjak magam után. Nehéz döntés volt, de végül Darrel és Barrie között döntöttem. Ez sem volt könnyü, hiszen ott van a komoly, megfontolt és magabiztos Darrel, akinek senki sem állhat az útjába, és aki biztos nagyon szigorúan vezetné a sereget. És ott van vele szemben a higgadt és céltudatos Barrie, aki a szív útján jár és fontos számára a sereg minden tagja. Ezt biztosan tudom. Sokat beszélgettem róla a seregröl és mondta, hogy szerinte nem veszem komolyan a harcosaimat. Igaza volt és én tudtam, de mégsem változtattam. Azt szeretném, ha nem csak az ellenség elpusztítása lebegne a szemetek elött, hanem, hogy egymást tiszteletben tartsátok és segítsétek egymást. Ezért az új vezér Barrie lesz. Mindenki hallgasson rá és teljesítse a parancsait, hiszen mostantól ö a sereg hivatalos vezére. Barrie, neked csak annyit üzennék, hogy mindig hallgass a szívedre!
JariusStanley"
Én, mint vezér? Nem, nekem nem fognak engedelmeskedni, sőt még stratégiát sem tudok kitalálni. A következő csatában elfog veszni az egész sereg. És ezt mindenki tudja.
Mindenki elindult vadászni vagy a városba és csak én maradtam Darrel-el.
- Nem fog menni Barrie, és ezt te is nagyon jól tudod. Veszíteni fogunk miattad.
- Nem okolhatsz engem, amiért Jarius így döntött.
- Ha nem nyalakodtad volna magad olyan közel hozzá, biztos nem választott volna ki.
- Én nem nyalakodtam veled ellentétben.
- Hát persze, hogy nem...
- Ha nem tetszem mint vezér, nyugodtan elsétálhatsz.
- Te is tudod, hogy ezt nem lehet. Vagy követem a vezért halálomig, vagy meghalok.
- És te melyiket választod?
- Mindegy. Ha követlek, a következő ütközetben úgyis elesek, ha meg nem úgyis meg kell halljak. Úgyhogy inkább hű maradok Jarius-hoz és maradok.
- Mindegy. Ha követlek, a következő ütközetben úgyis elesek, ha meg nem úgyis meg kell halljak. Úgyhogy inkább hű maradok Jarius-hoz és maradok.
- Micsoda megtisztelő önfeláldozás...
Earvin szemszög:
Vajon miért láttam fájdalmat a szemében?Pedig máskor semmi nem látszik az arcán. Biztos vagyok benne, hogy amit a szemeiben láttam fájdalom és gyász volt. De vajon miért?
A tisztáson álltunk, sokkal kevesebben, mint a csata előtt. A vezérünk, Aharon egy darabig lehajtott fejjel állt a kör közepén, amit mi alkottunk, majd felemelte tekintetét és végignézett rajtunk.
- Már majdnem sikerült. Egy hajszál választott el a győzelemtől. Csata közben Jarius meghalt. Nem voltunk elég figyelmesek és el tudtak menekülni!
Szóval ezért láttam fájdalmat Barrie szemében. Tudta, hogy Jarius meghalt.
- Akkor most ki a vezérük? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Nem tudom. Holnap mutatják be a tisztáson. Egyelőre úgy néz ki, hogy hárman jönnek, ezért mi is hárman megyünk a tisztásra. Én, Earvin és Taima.
- Azt tudjuk, hogy hányan jönnek, de azt nem, hogy kik? - gondolkoztam el, hiszen remek gondolatolvasóink vannak.
- Nem. Abszolút nem gondolnak rá és távol is vannak ahhoz, hogy tisztán lehessen látni és hallani őket.
- Értem. Hánykor?
- Még ők sem tudják.
Hát ennyi lenne az első fejezet. Remélem tetszett. Várom a véleményeket.
XOXO Berni:)
