2. Fejezet - Másnap

    Barrie szemszög

 Úgy beszéltük meg Darrelel, hogy reggel rendesen bemegyek a munkahelyemre, mintha semmi sem történt volna. Így is tettem. Felvettem egy barna kosztümnadrágot és egy vajszínű blúzt, hogy ne nagyon emelje ki a bőröm fehérségét. A seregből csak én és Darrel dolgoztunk az emberek között. Mindketten uncsi, jelentéktelen munkát végeztünk. Én egy könyvesboltban dolgoztam, Darrel pedig könyvelő volt egy lepukkant cégnél. Szerettem a munkámat mert a napi egy-két vevő mellett jutott időm gondolkozni. Akkor amúgy is különösen szükségem volt a gondolkozásra. A bolt a városban volt, ahol a vámpírok nem támadhatnak meg sem embert sem vámpírt. Szabadon járkálhatnak, sőt még az ellenséggel is szóba állhatnak, de ez ritkán fordult elő. Gyalog, egy táskával az oldalamon sétáltam el a boltig. Kinyitottam, rendbe raktam a könyveket és vártam a vevőket. Senki nem járt arrafelé, így nyugodtan gondolkodhattam.
 Mindig is tudtam, hogy Jarius meggondolatlan és felelőtlen, ami a döntéseit illeti. Miért nem Darrelt választotta, a francba! Én nem tudok sereget vezetni. Még a harcban sem vagyok a legjobb, csak azért kellettem Jariusnak, mert jó gondolatolvasó vagyok. Végül is mindegy. A következő csatában én is meghalok a sereggel együtt, és így nem lesz aki szemrehányást tegyen és én sem fogok tudni szégyenkezni.
 Annyira gondolkodtam, hogy  szinte összerezzentem az ajtócsengőre. Az ajtón egy magas, fehér bőrű, napszemüveges  férfi lépett be. Egy vámpír. Gondoltam úgy kezelem, mint egy embert. Rámosolyogtam és így szóltam:
 - Jó napot. Miben segíthetek? - akarattal nem olvastam a gondolataiban, tudni sem akartam mit gondol.
 - Barrie.
 - Ismerjük egymást? - gondolatban átfutottam mindenkin aki akár látásból is ismerhet, de nem rémlett az arca.
 - Te lehet, hogy nem ismersz, de én igen.
 - Oh, akkor megtennéd, hogy bemutatkozol? - feladtam, elkezdtem olvasni a gondolataiban.
" Mit mondjak neki? Valljam be, hogy ki vagyok, vagy titkolózzak. Az ördögbe! Hiszen gondolatolvasó, tehát biztos tudja."
 - Earvin vagyok. Zacharia... - de nem tudta befejezni a mondatot, mert közbe vágtam.
 - Mit keresel itt? Takarodj innen!
 - Hé, most mi bajod van? Egy egyszerű vásárló vagyok, ami lehet, hogy ritka ebben az üzletben, de attól még kedvesen kell viselkedni vele.
Legszívesebben ráugrottam volna. Testemet átjárta a düh. Kémkedni jött. Tudja, hogy én vagyok a vezér. 
" Megint gyász van a szemében mint a csatakor, csak most dühvel keveredik. Bárcsak én is gondolatolvasó lehetnék, hogy tudjam mi jár a fejében!"
 - Zacharia küldött?
 - Nem, dehogy!
" Eddig már biztos tudja, hogy itt vagyok. Biztos végig kell majd hallgatnom egy hegyi beszédet, ha visszamegyek."
 - Akkor meg mit keresel itt?
 - Kódorogtam a városban és gondoltam beugrom hozzád.
 - Nagyon kedves tőled, de én éppen dolgozom.
 - Ahogy elnézem tudsz szakítani rám egy kis időt.
Levette a szemüvegét. A vörös szemei virítottak a fehér bőrén. Gyönyörű volt. Szégyelltem bevallani magamnak, de tényleg gyönyörű volt. Gyorsan elhessegettem ezt az őrült gondolatot.
 " Milyen gyönyörű. Mint egy angyal olyan ebben a fehér blúzban. Istenem, miért nem állunk egy oldalon!? "
 - Először is a blúzom nem fehér, hanem vajszínű. Másodszor pedig mi lenne ha egy oldalon állnánk?
 - Könnyű neked, gondolatolvasó kisasszony. - ezzel felrakta a napszemüvegét és kiment az ajtón.
Sokáig álltam ott, dermedten a gondolataimba merülve. Az órámra pillantottam. Ideje zárnom, hiszen ma találkozunk Zachariaval és a társaival. Bezártam az ajtót és gyors léptekkel elindultam a külváros felé. Az egyik sarkon megpillantottam Earvint. Rám nézett, majd eltűnt a sarkon. Sajgó "szívvel" mentem tovább, míg a házhoz nem értem, ahol a sereg bázisa volt. Belépve minden szempár rám szegeződött. Parancsot vártak.
 - Tíz perc múlva a tisztáson leszünk. Négyen jönnek velem. Darrel, Taisie, Karen és Matt. A többiek itt várnak, senki nem megy sehova. - gondoltam kiélvezem a vezérségem ezen rövid idejét.




   Earvin szemszög


Öten álltunk a tisztás közepén. Ők is öten jöttek.Mindegyikük fekete köpenybe burkolózva szelte át a tisztást.   Egy férfi haladt elől, két nő oldalból és egy férfi hátul, közre fogtak egy újabb nőt. Amikor eléjünk értek, kinyújtották az alakzatot amit alkottak, az élen haladó férfi pedig oldalra lépett. Középről előre lépett a nő és mind az öten levették a csukjájukat.Barrie volt az. Üres tekintete előre szegeződött. Rám sem nézett. Előrébb lépett és egy bólintással üdvözölt minket. Zacharia megszólalt:
 - Barrie. Drágám, hát te lennél az új vezér?
 - Igen, Zacharia. Tudom, hogy azt hiszed, hogy nyert ügyed van, de nem fogom olyan könnyen feladni.
 - Hát persze. Hiszen Jarius nevelt.
 - Így van. 
 - Remélem tisztában vagy a szabályokkal.
 - Zacharia, tudom, hogy egy kis újonc vámpírnak gondolsz, de ha hiszed ha nem, több vagyok annál.
 - Ugyan, Barrie. Csak féltelek, hiszen olyan kis törékeny vagy.
 - Nem vagyok törékeny. - szemében fellángolt a harag. 
Próbáltam lenyugtatni a kedélyeket a képességemmel, hogy befolyásolni tudom mások érzelmeit, hangulatát. Zacharia és a többiek megnyugodtak, de a nyugalmam mintha nem ért volna el az ellenfélhez. Barrie ugyanolyan izzó szemekkel nézett ránk, a többiek pedig ugyanolyan feszültek voltak. Egy sötét hajú lány engem figyelt és nagyon koncentrált.Biztos ő a pajzsuk. Barrie okosan válogatta meg az embereit, biztos mindegyiknek van valami különleges képessége. 
 - A látszat néha csal. - mondta Zacharia, mintha direkt akarná feldühíteni Barriet.
 - Hm. Ravaszabb vagy mint gondoltam. De nem fogod elérni, hogy neked ugorjak. - jelentette ki Barrie, hamiskás mosollyal az arcán.
Könnyű neki! Nem az alapján kell döntenie, amit mások mondanak, hanem az alapján amit gondolnak, mert sokszor a ki nem ejtett szavaknak nagy jelentőségük van.
 - Hát akkor, Barrie, nemsokára találkozunk.
Barrie csak bólintott és hátat fordítva elindult vissza felé.